A királyi mag

Ez a tér sokáig ismeretlen maradt számomra. Nem azért, mert távoli lett volna, hanem mert mindig volt fontosabb irány, hangosabb város, egyértelműbb cél. Nyugat-Közép Magyarország sokáig csak egy átmeneti zóna volt a térképen: két nagyobb víz, néhány ismerős név, és rengeteg kihagyott lehetőség között.

Amikor a kisfiam elkezdte megszeretni az apa–fia kirándulásokat, ez a régió lassan mégis közelebb került. Nem egy nagy utazásként, hanem csillagtúraszerűen kezdtük felfedezni: egy-egy város, egy-egy nap, visszatérésekkel, megszakításokkal, újratervezésekkel. Nem volt mögötte tudatos útvonal, csak kíváncsiság és idő.

A régiót ezért nem egyben látogattuk meg, és nem is így éltem meg. Mégis, amikor ezekből a különálló utakból, városokból és benyomásokból később egységes képet próbáltam összerakni, kialakult egy olyan nézőpont, amely már túlmutat a személyes emlékeken.

Ha egy külföldi barátom megkérdezné, hogyan érdemes ezt a térséget felfedezni, ezt az útitervet ajánlanám neki. Nem azért, mert így jártuk be, hanem mert így válik érthetővé: térben, ritmusban és hangulatban is.

Ez nem útinapló.
Ez egy ajánlás – egy működő ország csendes közepéről.